Színház az egész világ
A politika és a szórakoztatóipar násza Amerikában
2006. március 01.

Nem vitás, hogy a politikában a meggyőzőerő és az előadói képesség manapság mindennél előbbre való. Amióta a 20. század közepén megszületett a marketingpolitika, aligha kérhető számon a politikusok ígérete - akár a Kindermeglepetésé, amiben egy gramm tej sincs. A politikai félrebeszélés kuszaságában szinte föl sem tűnik, hogy beindult a szabad keveredés a szórakoztatóipar és a politika szereplői között.

POLITIKAI ILLÚZIÓVESZTÉS
MARKETINGPOLITIKUSOK
A POLITIKAI IMÁZS
HÍRESSÉGEK A POLITIKÁBAN

Reagan elnök tündöklése óta érdekes jelenség figyelhető meg az amerikai és a nemzetközi politikában. A politikai marketing ráébredt a hírességek személyében rejlő erőre, ami kiválóan kihasználható a politikai kampányban. Az 1980-as évek óta minden választáson tucatjával kerülnek az amerikai képviselők és szenátorok soraiba olyan hírességek, akik korábban legföljebb a hálószobájukban politizáltak. Baseballjátékosok, kosárlabdacsillagok, countryénekesek, szappanopera hősök, tévébemondók és filmsztárok igyekeznek képviselni a választókat leginkább passzív üldögéléssel és alibitervezetek gyártásával.

Chris Cillizza, a Washington Post egyik vezető politikai bloggere idén januárban összeállított egy hevenyészett listát a sztárokból lett amerikai politikusokból. A felsorolás 31 nevet tartalmaz és a szerző bevallása szerint korántsem teljes. Szerepel benne például Clint Eastwood, a kaliforniai Carmel város egykori polgármestere. Aztán a híres tévés műsorvezető, Nick Clooney, a szintén aktívan politizáló George Clooney édesapja, aki mindenáron Kentucky állam egyik szenátora szeretne lenni, de ez legutóbb, 2004-ben sem sikerült neki. Szerencsésebben járt Jamie Davis countryénekes, a You Are My Sunshine nevezetű őrületes sláger szerzője, aki Louisiana demokrata kormányzója volt két ízben. Kevesen tudják, hogy az amerikai Mónika-show doyenje, Jerry Springer is politikusként munkálkodott, mielőtt útnak indította volna az NBC-n híres verekedő show-ját. A tévésztár korábban Cincinatti polgármestere volt. Mostanra végleg búcsút mondott a közügyeknek, hiába rágják a fülét a sztárokból politikusokat verbuváló politmarketingesek. (Megjegyzem, Magyarországon komoly tanulmányok születnek egyenként sokmillió forintért, amelyek a sztárokból lett politikusok, és a politikusokból lett sztárok jelenségét vizsgálják, hogy hatékonyan átültethessék azt a magyar politikába.)

Barbra Streisand temérdek pénzt költött a politikára, és tisztviselői jelölése a küszöbön vár. Robert Redford neve az elmúlt években többször szóba került, mint Utah állam szenátorjelöltje. Alec Baldwin, a középszerű akciófilmek sztárja már régóta New York állam törvényhozásába vagy a képviselőházba szeretne bekerülni. A gyermeteg és önállóan beszélni alig tudó Ben Affleck John Kerryvel együtt turnézott a demokrata elnökjelölt kampánykörútján, aktív szereplője volt a demokrata konvenciónak, és Larry King talk-show-jában meghívott vendégként értekezett a politikusi hivatásról. Még azt is elhitette magával, hogy potenciális ellenfele lesz valamikor Virginia egyik republikánus szenátorának. Vajon Harrison Ford, Martin Sheen vagy Michael Douglas mikor indul az elnöki posztért, ha már olyan élethűen eljátszották a szerepet a filmvásznon?

A sztárból lett politikusok díszpéldánya - Ronald Reagan mellett - Jesse Ventura, egykori pankrátor és Arnold Schwarzenegger, egykori izomember. Jesse Venturát a két nagy párt őrlődése juttatta Minnesota kormányzói posztjára 1998-ban. Ellentétben a hasonlóan nagytestű kaliforniai kollégájával, a pankrátorban volt annyi önkritika, hogy 2002-ben megvált a kormányzói posztjától, mert "sem testileg, sem szellemileg" nem tartotta magát alkalmasnak a szerepre. Arnie, a sztár-politikusokat régóta kedvelő Kalifornia állam kormányzója (egykor Reagan elnök is az volt) ezzel szemben a végsőkig kitart, bár politikai impotenciáját bizonyítja, hogy szinte minden felvállalt feladata előtt meghátrált, beleértve a nyugdíjrendszer privatizálását és a börtönök reformját. Suta megnyilvánulásaiért nem győz bocsánatot kérni, és képtelen szabadulni mind osztrák akcentusától (ez tudatos védjegye lett), mind a filmbéli szerepeitől (a legutóbbi választásokon a demokratákat "lányos fiúk"-nak becézte, akiket "terminátorként" kell elsöpörni).

Teveli Gábor