Bejelentkezés
HULLAMVADASZ.HU

HULLÁM
VADÁSZ

média

Info

HULLAMVADASZ.HU
//index.php3?tanulmany=81&enciklopedia=1

Hullámvadász

Online blog és hírek a médiáról. Televízió, rádió, sajtó, a legfrisseb hírek. Online TV nézés, TV és rádió csatornák.

Legújabb twittek

Keresés
    2011. 10. 09.
  

 

 





Hullámvadász WTC Rádió
Hullámvadász Nosztalgia Rádió
Online hallgatás
Állomáskereső
Frekvenciakereső
Sajtótérkép
Rádiótérkép
TV-térkép
Intézmény-térkép
Rádióműsorok
Hírlevél feliratkozás
[médiamix]
Médiakutató
Népszabadság Online
MédiaÁsz
MÚOSZ Online
Metazin
Antenna Magazin

Tovább...
 
NyomtatásKüldje el e-mailben!

"Ma már csak emlék"
Kis játéktörténelem Egri Jánossal
2001. november 01.

Egri János a Magyar Televízió főmunkatársa 1972-től 1997-ig. Az általa szerkesztett és vezetett játékok: 1972-ben indult a Játék a betűkkel, ezt követte a Melyiket a 3 közül?, a Négy kerékkel okosan!, a Szellemi 5 tusa, a Lehet egy kérdéssel több, az Elmebajnokság, a Keresztkérdés és végül a Kérdezz! Felelek, amely 1997-ben ért véget.

[MÉDIAMIX] Egy teljes generáció nem is emlékezhet arra, hogy Ön milyen játékokat jegyzett a Magyar Televízióban. A nevét, és azt, hogy vetélkedőket vezetett, mégis szinte mindenki tudja.

EGRI JÁNOS: Hát igen. Elég régen voltak. Nem is tudom pontosan összeszedni mindegyiket. A legeslegelső műsorom - a Játék a betűkkel - 1972-ben indult. Ezt követte a Lehet egy kérdéssel több, az Elmebajnokság. Színes televíziót lehetett nyerni, akkoriban ez nagyon nagy dolog volt, vigaszdíjként pedig hangszórót vihettek haza a játékosok. Volt egy Keresztkérdés című játék, ebben két ember keresztrejtvényt játszott egymással. Sikerült a majdnem lehetetlent megoldani. A keresztrejtvény ugyanis szoliter játék, vagyis magányosan játsszák az emberek. A világ egyetlen országában sem kísérelték meg televízióra adaptálni. A mi játékunknak az volt a lényege, hogy nem csak kérdések hangzottak el, hanem karikatúrák is megjelentek - Balázs-Piri Balázs rajzolta -, abból kellett rájönni a megfejtésre. Kiváló emberek játszottak benne, nagyon élveztem. Ha ezt nem a hetvenes, hanem a nyolcvanas években indítjuk el, akkor világszabadalom is lehetett volna belőle, és most dúsgazdagon üldögélnék Hawaiion.

[MÉDIAMIX] Milyen céllal indultak ezek a játékok? Szórakoztatni, oktatni akartak, vagy pusztán csak a nézettség emelésére találták ki?

E. J.: Akkor még nem voltak ilyen fogalmak, nem volt annyira fontos a nézettség, egyszerűen az volt a cél, hogy jó műsorokat készítsünk. Szerettünk játszani és kiderült, hogy a nézők is. Ennyi az egész.

[MÉDIAMIX] A televízió megrendelte ezeket a műsorokat, vagy házalt egy-egy ötlettel, játékkal?

E. J.: Ez az egész annyira régen volt, hogy nincs is értelme erről beszélgetni, de ha már kérdezte: én sportriporterként kezdtem a televízióban, és mivel többen szellemesnek ítélték a közvetítéseimet, ezért amikor indult egy vetélkedő rovat, felkértek a vezetésére. Az volt a feladatom, hogy vetélkedőket készítsek a Magyar Televízió számára. De mondom, ez már nem érdekelhet senkit, ma futószalagon gyártják a játékokat, nem műhelyekben.

[MÉDIAMIX] Milyen vetélkedők voltak ezek? Honnan vették az ötleteket?

E. J.: Akkor már az angol, a francia és az amerikai televízióban is voltak ilyen műsorok, de ezek szellemi színvonala jóval magasabb volt, mint a mai játékoké. Például az Egyesült Államokban, annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években volt két nagy vetélkedő; az egyiket úgy hívták, hogy Jeopardy, a másiknak University Challenge volt a címe. Ezeket kifejezetten egyetemi színvonalú emberek számára hirdették meg, nehéz kérdéseket tartalmaztak. De sok-sok hasonló, nehéz kérdésekkel teli kvíz-műsor volt Franciaországban, az Egyesült Királyságban is. Akkoriban az volt a cél, hogy a szellemi színvonalat az élvezhetőség határáig emeljük. A mai, egész Európában eluralkodó, hihetetlenül alacsony nívójú játékok csak a kilencvenes években terjedtek el. Amit nálunk látnak, az természetesen licencműsor, ugyanez látható az osztrák RTL-en, a német SAT1-en és mindenütt ugyanilyen alacsony a színvonal.

[MÉDIAMIX] Az Ön vetélkedőiben ki írta a kérdéseket?

E. J.: Többen. De minden kérdést vagy javítottam, vagy átírtam, vagy belefogalmaztam. Tehát semmi nem mehetett úgy adásba, hogy ne vettem volna részt a kérdések kialakításában. Nekem ez nagyon fontos volt és borzasztó nagy könnyebbség, hogy az összes kérdéshez közöm van. Az Elmebajnokságban mindenki saját magának választhatott egy témakört. Volt, aki az Árpád-házi királyokat választotta, volt, aki a cserebogarakat vagy valami mást. Olyan is volt például, aki horgászként a halak életével akart foglalkozni. Hát bizony a halak éltéről nagyon csekély tudással rendelkeztem, ezért felkértünk egy halbiológust, aki megírta ezeket a kérdéseket. A műsornak többek közt az a tisztességes kezdeményezése volt, hogy amikor elhangzott, mi a játékos választott témaköre, akkor elmondtuk, hogy a témakörhöz tartozó kérdéseket, mondjuk X. Y., a pécsi egyetem adjunktusa készítette. Tehát nem akartunk más tollával ékeskedni, úgy tenni, mintha mi mindenhez borzasztóan jól értenénk. Szörnyű lett volna.

[MÉDIAMIX] Ki dolgozta ki a televíziós kvíz módszereit?

E. J.: Egy Los Angeles-i műsorvezető. Ő volt az első, aki a műsorait licenc formájában közkinccsé tette. Griffinnek hívják az illetőt. Már letűnt a képernyőről, megöregedett. Arra gondolt, hogy megpróbálja leírni a tapasztalatokat, és amikor elkészült, odaadta egy ügynökségnek és értékesítette.

[MÉDIAMIX] És itthon? Az Önök tapasztalatai?

E. J.: Itthon semmiféle szerzői jog nem volt.

[MÉDIAMIX] Ha valaki kitalált egy olyan játékot, ami másnak is megtetszett, azt simán lemásolhatta?

E. J.: Régen igen, de biztos, hogy ez az egész dolog ma is érdekes kérdés. Ugyanis nincs ilyen műsor. Ki foglalkozik itt a vetélkedők kitalálásával? Ha én, mondjuk, valamelyik televíziónak dolgoznék, akkor először is saját csatornámnak találnám ki a játékokat, és gondoskodnék arról, hogy ez jogvédett legyen. Mit csinál e helyett az összes televízió? Vesz egy licencet, nem fáradozik azzal, hogy kifejlesszen valamit. Miért nem? Először is, mert a kereskedelmi televíziók másként működnek. Mondjuk egy külföldi tulajdonos azt mondja, ha ez jó Stuttgartban és jó Linzben, biztos jó lesz Mátészalkán is. Innentől kezdve az utolsó tíz évben gyakorlatilag csak licencműsorok vannak Magyarországon.

[MÉDIAMIX] Hogyan létezik, hogy ezek a vásárolt műsorok a legtöbb helyen sikeresek, nálunk pedig egy kicsit döcögősek?

E. J.: Ezer oka van, de nem bírálnám, mert úgy tűnne, hogy savanyú a szőlő, a partvonalról könnyű bekiabálni. Pedig semmi keserűség nincs bennem. Huszonöt évig vezettem sikeres műsorokat, kellemes volt. Nem azt mondom, hogy jóllaktam vele, de nincs bennem kibékíthetetlen ellentét azzal, ami most van.

[MÉDIAMIX] Mégis térjünk vissza egy kicsit arra, hogy ami máshol siker, az itthon nem feltétlenül az.

E. J.: Először is - bár mindenki mondja, senki sem hiszi -: van valami különbség a magyar lélek és mondjuk az osztrák lélek között. Ezzel nem azt mondom, hogy a magyar jobb vagy rosszabb, csak más. Tehát amit szolgai módon átvesznek, az egyszerűen nem emészthető. Ez az egész egy nagyüzem lett, futószalagon gyártják az összes vetélkedőt. Ordít róluk, hogy nem élő adások. Felvesznek egyszerre négyet, hatot vagy nyolcat. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nyilván a műsorvezető is fárad közben. És az egész kezd egy kolbászgyárrá zülleni. Ez persze dramaturgiai hibák özönét eredményezi.

[MÉDIAMIX] Mitől jó egy játék?

E. J.: Nagyon fontos a műsorvezető, fontosak a kérdések, a dramaturgia, de a legfontosabbak a játékosok. Az én műsoraimban rengeteg olyan izgalmas, okos ember tűnt föl, és játszott sok-sok fordulón keresztül, akiket egy ország ismert és szeretett meg. Egyikük, Máday Péter, parlamenti képviselő lett, de Héthy Apor nevére is sokan emlékezhetnek.

[MÉDIAMIX] A műsorvezetőt mennyire kötik a szabályok?

E. J.: Valószínűleg nagyon. Azt is szabályozzák, hogy milyen legyen a világítás, a szék, hogy ihatnak-e vizet. Ilyen rettenetesen erős kötöttségben nagyon nehéz lehet dolgozni. Amikor megmondják, hogy milyen legyen a hajviselet, meg hogy mit kell fölvenni. És ha nem érzem magam kényelmesen? Akkor mit mondhatnék? Hogy kérem szépen, ez nekem nem áll jól, kényelmetlen? Azt bízd csak ránk, majd mi megmondjuk. Az egyik műsorvezető állandóan arra hivatkozik, hogy a tulajdonosok szabják meg, mit kell tennie, ő ehhez alkalmazkodik. Én viszont úgy gondolom, régebben szuverén emberek voltak a moderátorok, jók vagy nem, teljesen mindegy, de nem a tulajdonos rendelkezett a személyiségükkel. A maiak miért csinálják? Hát, gondolom, valószínűleg a pénzért.

[MÉDIAMIX] Mégis, mitől van ekkora sikere, nézettsége a játékoknak?

E. J.: A siker és a nézettség nem ugyanaz. Óriási nézettséget lehetne elérni mindenféle borzalommal, szörnyűséggel, de én ezt nem tekinteném sikernek, még akkor sem, ha ma a nézettség az isten. Értem én, a nézettség reklámbevétel, a reklámbevétel pénz. Ez főként a kereskedelmi televízióknál van így, de bevallom őszintén, a Magyar Televíziónál sem működik másként. Csak ott a nézettség alacsonyabb.

[MÉDIAMIX] De mégis, minek köszönhetik a sikerüket?

E. J.: Mindenekelőtt a gyakoriságuknak. Az életmódszerű tévénézés nagy rabság. Egy idő után hiánnyá válhat, ezért nem is nagyon buknak meg igazán ezek az adások. Ugyanakkor: még sincs produkció, nincs teljesítmény. Az, hogy valaki megmondja, mi Olaszország fővárosa, nem hoz lázba. Egy ilyen kérdést feltenni majdnem arcátlanság, mert ez nyolc elemis. Erre azt mondják, hogy ez nem baj, mert a néző hat elemis és akkor neki a nyolc elemi is olyan magas, hogy az már tulajdonképpen csúcs. Erre én azt válaszolom, hogy az emberek ennél igenis sokkal értelmesebbek, és nem az az értelmes, aki bejut vagy nem jut be, hanem a hallgatag többség. Nem létezik, hogy az Elmebajnokság tényleg magas színvonalú kérdései ilyen nézettséget érhettek volna el, hogyha az emberek nem értették és nem élvezték volna. Lehet, hogy a tizenöt kérdésből csak háromra tudott válaszolni, de a stúdióban ülő játékosok kivívták az elismerését. És ha csak három választ megjegyzett, már valamit gazdagodott.
Ezzel szemben ott van a játék mai struktúrája: négy lehetséges válasz közül kell egy mellett dönteni. Miért? Mert ha csak azt kérdeznék meg "hogy?", akkor hatalmas nagy hallgatások lennének. Könnyebb a kudarc elkerülésére azt mondani: jó, Önnek fogalma sincs, de van négy lehetősége, a, b, c vagy d, egy kis szerencsével 25 % esélye van, hogy eltalálja, ha egy kicsit rávezetjük, akkor ez a 25 fölmegy 40-re, és máris győzelem.

[MÉDIAMIX] Nincs kegyelem?

E. J.: Ezek a játékok nem nekem szólnak. Nem tudom azt mondani, hogy jó vagy rossz, nekem túl durva, engem nem hoz izgalomba. Inkább azon lehetne elgondolkodni, miért hozza a közönséget lázba, ha másokat kínoznak? Emberek miért vállalkoznak önként erre a szerepre. Én azt hittem, hogy a pénzért, de kiderült, hogy akik kiesnek, azok nem kapnak semmit sem, legalábbis nekem ezt mondták. Gondolja el, hogy elmegy mondjuk kilenc ember, akik közül hét biztosan nem kap semmit sem, csak iszonyú megaláztatásokat - ezt miért teszi? Az exhibicionizmusnak is vannak határai. Csak azért nem mennék oda, hogy egy baromi nagy pofont kapjak és aztán ki legyek lökve. De a forgatókönyvírók rájöttek, igenis, az emberek azt szeretnék látni, hogy a másikat megalázzák, mire ő azt gondolhatja: milyen szerencsém van, én otthon ülök, és már nem érhet semmi sem. Úgyis elegem volt mára, jó sok helyen megaláztak, a bankban, a munkahelyemen, a közlekedésben, de most ülök a fotelben, és biztonságban vagyok. Ezek a palik viszont, akiket ország-világ előtt lehülyéznek, ezek meg tűrik.

[MÉDIAMIX] A "majd én megmutatom", a "nekem majd sikerül" érzés nem motiválhatja a jelentkezést?

E. J.: Aki egy kicsit is ad magára, az nem szereti ezt a nyilvános vesszőfutást.

[MÉDIAMIX] Mennyi ideig voltak az Ön játékai műsoron?

E. J.: A Játék a betűkkel hét, az Elmebajnokság hat és a Kérdezz! Felelek is hat évig. Gondolja, hogy a mai sorozatok hét évet megérnek a tévében? Nem hiszem. Az emberek türelmetlenebbek. Magasabbra került az ingerküszöb. Ma már egy rendes akciófilmet meg se néznek, ha nincs percenként ezer halott. Ötszáz halottal semmit nem lehet kezdeni. Más volt az egész, más kor volt. Nem is érdemes ehhez hasonlítgatni.

[MÉDIAMIX] A televíziós játékoknak köszönhető, hogy ennyire divatosak manapság a társasági játékok?

E. J.: Az utolsó tíz évem van benne, hogy ezek a társasjátékok, pl. a Kérdezz! Felelek, Magyarországon elterjedjenek. Sok olyan játék van a piacon, amelynek kérdéseit többé-kevésbé mi írjuk vagy mi készítjük. A miénknek is, és a másokénak is nagy sikere van. Biztosan sok köze van a televíziónak is a népszerűségükhöz, de furcsa módon, többek közt ezek miatt a társasjátékok miatt, az emberek egy része elfordul a televíziótól és inkább egymás közt játszanak. Nagy házibajnokságokat rendeznek, hatalmas kacagások és örömködések közepette, ami értelmes dolog. Nem bambán merednek a képernyőre, hanem ők maguk, kreatívan vesznek részt a játékban. Ez világtrend. Az Activity vagy a Scrable (80 évvel ezelőtt találta ki egy angol úr) igazi örökzöldek.

[MÉDIAMIX] Ma is szeret játszani?

E. J.: Erre nem is válaszolok. Inkább mondok egy sportkérdést: egyetlen egy ország volt, ahol ugyanabban az évben téli és nyári olimpiát is rendeztek. Melyik ez az ország?

[MÉDIAMIX] Hmmm?

E. J.: Sajnos letelt a gondolkodási idő!

[MÉDIAMIX] Azért megmondja?

E. J.: Szívesen. Németország volt, 1936-ban. Berlinben volt a nyári, és Garmisch-Partenkirchenben a téli olimpia.

[MÉDIAMIX] Köszönöm!

Kovács Ágnes - Ráduly Margit
[médiamix]

 

  
Népszava  
  
Magyar Nemzet  
  
Hírszerző  
  
emasa.hu  
  
IT Cafe  
  
[origo]  
  
Computerworld  
  
[origo]  
 




Warning: Unknown: open(/var/lib/php5/sess_icssnnei17qge887s0ppl9p8f3, O_RDWR) failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0

Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/lib/php5) in Unknown on line 0