Minden egy kattintásra
2005. október 01.

A Google tíz év alatt tizenötmillió könyvtári könyvet akar beszkennelni és teljes szövegüket kereshetővé tenni, hogy létrehozza - ahogy a Washington Post szerzője fogalmazott - "a XXI. század tizedes osztályozási rendszerét". Mert az a küldetése, hogy mindenki által elérhetővé tegye az emberiség tudáskincsét. A könyvkiadókból agresszív reakciókat váltott ki a félelem, hogy felkopik az álluk.

A tematikus linkgyűjtemények gyűjteménye. Praktikus, megbízható, hasznos, sokoldalú, áttekinthető, szabad. Vagy ki tudja. Állítólag minden egy kattintásra van, csak nem feltétlenül tudjuk, mit érünk el azzal az egy kattintással.

Négy évvel ezelőtt még azon morfondíroztam, hogy lelkes (vagy érdekvezérelt) önkéntesek hadaival még mindig egész jó internetkatalógust lehet összehozni és üzemeltetni (Jobb, ha emberek csinálják? - Az Open Directory Project, Médiamix, 2001. december). Mert jó, jó, a katalógusok a nagy "teljes szöveges" keresőautomaták - elsősorban a Google - mellett olyan nagyon már nem rúghatnak labdába, de azért vannak kereséstípusok, amelyekhez csak jól jön egy többé-kevésbé rendes hierarchikus osztályozási rendszerrel felszerelt, emberi feltárómunkával épített katalógus.
Ma már, amikor ott tartunk, hogy a Google nagy teljesítményű könyvnyálazó szkennerekkel zabálja föl a könyvtárakat - nem, nem az elektronikus könyvtárakat:
a poros papírhegyeket (lásd Globális villanykatalógus és kiadói hidegfrász - Google Print, Médiamix, 2005. szeptember) -, és lassan tökélyre viszi a szabad és villámgyors turkálást mindenben, ami betű, az ember eltöpreng, érdemes-e egyáltalán utánanézni, hogy az internetkeresések hány százalékát végzik még az ODP-vel (dmoz.org). Pláne, hogy a nagy nyíltkatalógus-projekt Google-klónjának (directory.google.com) linkje is lekerült már a Google nyitólapjáról. Illetve.
Illetve attól függ, mit nevezünk katalógusnak, mert a tematikus linkgyűjtemények mégiscsak őriznek egy stabil pozíciót a nagy automatákkal vívott versenyben. Amikor - 1991-ben - Tim Berners-Lee rászabadította a világra a webet, mindjárt katalógust is csinált hozzá, a WWW Virtual Libraryt; a www.vlib.org aztán pillanatok alatt lemaradt a nagy keresőeszközök öldöklő versenyében.
A WWW Virtual Library olyan katalógus, amelyben
a katalóguscédulákon alig van valami (ezt a szokást
a későbbi webkatalógusok többsége is megtartotta).
A rendszer alapja egy - nem túl kifinomult - hierarchikus osztályozási rendszer, amelynek tárgyszavain végigkattogtatva a fogalmi fa ágainak végén egy-egy linklistát kapunk, a linkek mellett legfeljebb egymondatnyi "ismertető" jelenti a katatóguscédulát, vagy éppen semmi. Ezt - az azonos témájú webek linkjeinek egyszerű felsorolását - nevezik tematikus linkgyűjteménynek.

Zsadon Béla