Lángoló képernyôk
"Öncenzúrát kéne gyakorolni"
2005. október 01.

Naponta vörösre festették a televíziók képernyőjét ezen a nyáron a tűzesetekről szóló tudósítások. Habár a nyári erdőtüzek már-már megszokottá váltak Portugáliában, az idei rendkívüli szárazság minden eddiginél gyakoribbá tette a tűzvészeket. Már kora tavasszal több helyen kigyulladtak az erdők, a meleg idő beköszöntével pedig mindennapossá váltak a lángok. Szeptemberig összesen 27 ezer esetben jelentettek tüzet, amelyek közül nem egy napokig pusztított. Voltak olyan napok, hogy egyszerre ötven helyen is égett az ország.

A tűzoltók nem tudtak mindenhol időben ott lenni, így sokszor a helyi lakosokra hárult, hogy minden kezük ügyébe eső eszközzel szálljanak szembe a házaikat, jószágaikat fenyegető többméteres lángoszlopokkal. A félelmetes, hatalmas lángnyelvek, amelyeket kétségbeesett emberek vödrökkel vagy éppen faágakkal csapkodva igyekeznek oltani, a tévéhíradók elmaradhatatlan nyitóképeivé váltak.

Volt, aki már júniusban felvetette, hogy a televízióknak tartózkodniuk kéne a lángok bemutatásától. "Minél több lángoló képernyő, annál több lángoló erdő" - írta a Publico című lapban Eduardo Cintra Torres tömegkommunikációs szakértő, arra figyelmeztetve, hogy a tévéadóknak öncenzúrát kéne gyakorolniuk. A szakemberek szerint a lángok látványa ösztönözheti a pszichológiai problémákban szenvedőket arra, hogy tüzet provokáljanak. Az erdőtüzek legnagyobb hányadát ugyanis emberi kéz okozta. Csupán ez évben 115 személyt tartóztattak le gyújtogatás vádjával, akik közül a legtöbben szabadlábon várják, hogy bírósági eljárás induljon ellenük. Szinte kizárólag a társadalom legalsó rétegeiből származó, szellemileg elmaradott, érzelmileg kiegyensúlyozatlan, alkoholizmusban szenvedő, könnyen befolyásolható egyénekről van szó, akik az általuk okozott tragédiával mintegy saját - nem létező - hatalmukat akarják bizonyítani.
Minél nagyobb a visszajelzés, minél jelentősebbek és látványosabbak az általuk okozott károk, annál inkább érezhetnek késztetést újbóli akciókra, állapította meg a gyújtogatással vádolt személyek körében végzett vizsgálat. Augusztusban a parlamentben is felvetették, hogy a közszolgálati televíziónak és a két kereskedelmi adónak egyezségre kellene jutnia a lángokkal kapcsolatos önmérsékletben. Francisco Louca, a Baloldali Blokk képviselője arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államokban, valamint több európai országban, így például Spanyolországban, nem mutatják a lángokat a tűzesetekről szóló híradásokban, éppen a piromániás személyiségek ismert reakciója miatt. Beszámolnak az eseményekről, megszólaltatják a tűzoltókat, a kárvallottakat, de nem sugároznak felvételeket magáról a tűzről. A képviselő szerint ez a hírszerkesztői magatartás lenne követendő Portugáliában is.

António Costa belügyminiszter válaszában úgy ítélte meg, hogy a kormánynak nem szabad beleszólnia a televíziók szerkesztési elveibe, mivel azt könnyen cenzúrának lehetne minősíteni.
A "cenzúra" fantomja csupán jó kifogás a televíziók részéről, állítja Eduardo Cintra Torres, hogy erre hivatkozva szabadon éljenek a szenzációhajhász, nézőket csábító eszközökkel.
A parlamenti vitát követően az RTP közszolgálati televízió hírigazgatója, Luis Marinho bejelentette, javasolni fogja a SIC és a TVI kereskedelmi adóknak e kérdés közös átgondolását. Mint hozzátette, az önmérséklet csak akkor lehet eredményes, ha abban mindegyik tévéadó megegyezik. Nagyon jó lenne, ha a három csatorna egyezségre jutna abban, hogy nem lépnek túl egy bizonyos határt a tüzek bemutatásában, fejtette ki a lisszaboni egyetem média szakán tanító José Rebelo. Mindemellett ellene van annak, hogy a lángokat teljesen száműzzék a képernyőkről. "A tűz létezik, és ezért jogos, hogy a televíziók is mutassák. Ha semmit nem mutatnának, az is egyfajta manipuláció lenne" - hangsúlyozta. Az általa kívánatosnak tekintendő határvonalat nem lehet tudományos pontossággal megszabni, azt inkább a józan észnek kell diktálnia. Vagyis a tüzek bemutatása "információs" jellegű kell hogy legyen, nem pedig "látványosság" jellegű. José Rebelo meg van győződve arról, hogy a hírszerkesztők képesek pontosan érzékelni ezt a különbséget.

Csakhogy éppen a látványosság az, ami növeli a nézettségi mutatókat. A nézettség pedig erősebbnek bizonyult minden érvnél. Szeptemberig, mire a "tűzszezon" véget ért, nem került sor találkozóra a három televízió között, a kereskedelmi adók nem reagáltak az RTP javaslatára.
Többen felvetették, hogy az RTP-nek mint közszolgálati adónak nem kellene feltétlenül ragaszkodnia az egyezséghez, magától is önmérsékletet mutathatna, példát adva ezzel a kereskedelmi adóknak. Az alacsony nézettségi mutatókkal küszködő RTP azonban nem fogadta meg ezt a tanácsot. Így az egész nyári időszak alatt mindhárom adó egymással versengve mutatta nap mint nap a félelmetesebbnél félelmetesebb lángokat.

Muharay Katalin / Lisszabon