Decentralizált közbeszéd
Internet és demokrácia
2004. március 01.

A politika színterén (is) nagyon hasznos dolog a világháló - ám arról mintegy tíz éve folyik a vita, hogy pontosan kiknek. Az egyik szélsőség szerint az internet révén valóra válhat a tökéletes demokrácia, a másik szélsőséget képviselők azonban úgy vélik, hogy a világháló erényeit azok tudják kamatoztatni, akik amúgy is a politikai élmezőnyhöz tartoznak.

Technorealisták
A forradalom elmarad

A pesszimista és optimista megközelítés közé esik Pippa Norris véleménye, aki szerint az internetes kommunikációnak pozitív hatása lehet a civil társadalomra, ugyanakkor nem valószínű, hogy a világháló tömegeket tudna mozgósítani. A Digitális szakadék című könyvében leírt elemzése alapján Norris úgy látja, hogy minél kevesebb hagyományos intézményi háttérrel rendelkezik egy szervezet, annál inkább nyitottnak mutatkozik a digitális technológiák használatára. A Harvard Egyetem politológusa szerint az új technológiák révén némileg kiegyensúlyozottabbá válhat a politikai játéktér a különböző szervezetek és kisebb pártok számára. "Ez a folyamat különösen fontos azon új országok számára, ahol a demokratikus intézményrendszer kiépülőben van" - írja Norris. Mindemellett a politológus szerint egyáltalán nem motivál a politikában való részvételre: hiszen a világhálón keresztül is azok bizonyulnak a politika fogyasztóinak, akik már korábban is érdeklődtek a téma iránt. Hasonló eredményre jutott James E. Katz és Ronald E. Rice is: több kutatáson alapuló elemzésük szerint az amerikai internethasználók és nem-használók azonos módon érdeklődnek a politikai témák iránt, és azok tájékozódnak inkább politikai témákról a neten, akik azt amúgy is megtennék más médiumokon keresztül. "Az internet egyelőre aligha lesz képes elhárítani a politikai elit szegecsekkel kivert elnyomó-csizmáját, de a munkásosztály népi forradalmát sem fogja elősegíteni" - írják az internethasználat társadalmi következményeit elemző könyvükben.

Bár egyelőre úgy tűnik, hogy az internet adta lehetőségektől nem lesznek az emberek egyszeriben homo politicusok, a különböző kormányok sem szorgalmazzák annyira állampolgáraik politikai aktivitását. Az ENSZ tavaly novemberben közreadott, "World Public Sector 2003 - E-Government at Crossroads" címet viselő jelentése szerint ugyan a tagországok mintegy kilencven százaléka, 173 állam rendelkezik valamilyen kormányzati információs portállal, de csak 15 kíváncsi a lakosok véleményére. Többek közt Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Új-Zéland, Franciaország, Chile és Argentína kormányzati weboldalak nyújtanak igazi interaktivitást, ahol az adófizetők kifejthetik véleményüket a kormány politikáját illetően. Észtország "Ma döntök" címet viselő webszájtján például nemcsak különféle politikai témájú javaslatokat lehet beküldeni, de az illetékesek számára kötelező is megvizsgálni azokat.

Wild Judit
Médiamix