
Decentralizált közbeszéd Internet és demokrácia 2004. március 01.
A politika színterén (is) nagyon hasznos dolog a világháló - ám arról mintegy tíz éve folyik a vita, hogy pontosan kiknek. Az egyik szélsőség szerint az internet révén valóra válhat a tökéletes demokrácia, a másik szélsőséget képviselők azonban úgy vélik, hogy a világháló erényeit azok tudják kamatoztatni, akik amúgy is a politikai élmezőnyhöz tartoznak.
Technorealisták
Sokkal borúlátóbban nyilatkozott a kérdésről két évvel később Andrew Shapiro, egy internet-figyelő szervezet, a Technorealism.org alapítója. A kutató úgy véli, hogy az internet önmagában nem bír demokratizáló erővel; ebbéli ereje a használat módjától függ. Azt ugyan elismeri, hogy a decentralizáció révén az embereknek több lehetősége nyílik életük irányítására, azonban nem vehetik vissza a hatalmat a politikusoktól és a szenzációkra éhes médiától. A világhálóban rejlő egyik veszély szerinte pontosan az internet adta végtelen szabadság érzetéből adódik, ugyanis nagy az esély arra, hogy a nagy szabadságérzet mellett elfelejtjük észrevenni azt, ahogy az intézmények befolyásolnak és korlátozzák lehetőségeinket. Szintén veszély forrása lehet a világhálónak azon tulajdonsága, hogy eltünteti a földrajzi távolságot a kommunikálni vágyók közt. Az emberek ugyanis hajlamosak hasonlóan gondolkodó emberekkel társalogni, s ebben Shapiro szerint benne rejlik annak lehetősége, hogy kiszűrünk minden olyan tartalmat, mely nem illik bele gondolkodási sémánkba - köztük olyanokat is, melyek egy egészséges politikai kultúrához elengedhetetlenek.
Még pesszimistább hangot ütött meg 2001-es tanulmányában Eli Noam, aki szerint az internet nem feltétlenül hasznos a demokrácia számára, mivel költségesebbé teszi a politikát, s ezáltal drágább lesz a "belépő" a politikai színtérre. Ennek oka abban rejlik, hogy potenciálisan mindenki hallathatja hangját a világhálón keresztül. Ugyanakkor annak van nagyobb esélye arra, hogy meg is hallják, akinek elég forrása van arra, hogy üzenetét a legalkalmasabb formában jutassa el a fogadókhoz. Mindemellett a hatékony politizálás adatgyűjtést is igényel - hogy az üzenetek a megfelelő célközönséghez jussanak el -, ami szintén nem csökkenti a neten keresztüli politizálás esélyegyenlőtlenségét. A New York-i Columbia Egyetem közgazdászprofesszora mindemellett úgy látja, hogy az internet révén megváltoznak a demokrácia alapjaként szolgáló, hagyományosan földrajzi közelség alapján szerveződő közösségek és a kommunikáció. Ugyan a világháló révén új, távoli országokból származó ismeretségekre lehet szert tenni, de ezzel párhuzamosan csökken a tradicionális közösségeken belüli kommunikáció intenzitása. Ennek szerinte csupán az a hátulütője, hogy míg a hagyományos közösségekre - a tagok szempontjából - a változatosság a jellemző, addig az új, virtuális közösségek közös érdeklődés alapján szerveződnek, ahol - Shapiro gondolatmenetével párhuzamosan - a vélemények nem ütköznek egymással, s ezáltal a beszélgetés tematikájába nem kerülnek a tagok nézeteivel ellentétes gondolatok.
A forradalom elmarad
Wild Judit Médiamix
|