Rádióépítés házilag
2001. január 01.

Építsünk detektoros rádiót a helyi adó vételére!
Miért pont detektoros rádiót? Mert nem kell hozzá áramforrás! De akkor mitől szólal meg a detektoros rádió?

ELŐZETES ISMERETEK!

Cikkünk minimális szakismeretet feltételez a kedves olvasótól.

ELMÉLETI ALAPOK

Először azt kellene tisztázni, hogyan működik leegyszerűsítve a rádióadó és a rádióvevő. A transzformátort bizonyára mindenki ismeri: két tekercse van, a primer (elsődleges) és a szekunder (másodlagos). A primer tekercsbe vezetett elektromos áram hatására mágneses tér keletkezik, amely áttevődik a szekunder tekercsbe fémes érintkezés nélkül. Más szóval, indukált feszültség keletkezik a szekunder tekercsben.

Indukció:
Egy tekercs áramkörbe kapcsolásakor elindul az elektronáramlás. A tekercs közelébe tett fémes érintkezés nélküli másik tekercsben a közelében kialakult mágneses tér következtében szintén elektronáramlás indul be, így a másodlagos tekercs kapcsain is feszültséget mérhetünk. Ez általában jóval kisebb (pl.: tizedrésze) a primer tekercsen lévőnél. Minél távolabb van a két tekercs egymástól, annál kisebb az indukált feszültség.



Az adóberendezés antennája a “primer tekercs”, amely kisugározza az adást, a vevőantennánk pedig a szekunder tekercs, amelybe átindukálódik a kisugárzott feszültség. Hoppá, csaphat a fejére az az olvasó, aki hallgatott már közép- vagy rövidhullámú műsorvevőt, amelyen bizony néha nagyon halkan szólt a műsor, hiszen akkor megvan az oka a gyenge vételnek. Távol van egymástól a primer és a szekunder tekercs, vagyis az adó és a vevőantenna! Ezek után téves az a nézet, hogy nem kell áramforrás a detektoros rádióhoz! Igenis kell, de az energiát a légtérből, az éterből, vagyis az adóantennától kapjuk!



Érdekességképpen megemlítjük, hogy az 1950-es években a Vörös Szikra magnetofonba detektoros rádió volt beépítve, melyről zavarmentes, megfelelő minőségű középhullámú felvételt lehetett készíteni a helyi adó közelében. Ez volt talán az első hazai rádiós - "hordozható" - magnetofon.

(forrás: a Rádió Amatőr újság 1928 októberi és az 1932 februári száma, valamint Molnár János: a Rádiótelefon elméleti és gyakorlati ismertetése - Rádió Amateur kézikönyv - 1926 szeptember)



Az alábbiakban közölt kis készülék sokoldalú használhatóságával, praktikus alakjával, könnyű és olcsó elkészítési módjával tűnik ki. A készülék egyszerű vevő, melynél a hangolás az önindukció megváltoztatásával történik.




A készülék megépítését a szerelőkeret kialakításával kezdjük. Egy 65 mm átmérőjű és 25 mm magas bakelithengert veszünk, melynek belső kerületéhez egy 21 mm magas papírhengert ragasztunk. Ez oly módon történik, hogy a 65 mm átmérőjű papírhengerből olyan széles csíkot vágunk ki, hogy az éppen beszoruljon a bakelithengerbe. Ennek szélétől 2 mm-rel mélyebben ragasztjuk a papírhengert, s így alul és felül is egy-egy vájatot kapunk, melyekben a záró és fedőlapok foglalnak helyet. A fedőlap 61 mm átmérőjű, 2 mm vastag keménységű gumi- vagy bakelitlemez, melyet az ábrán látható módon fúrunk ki.




A középpontba egy fokozatkapcsoló-kart helyezünk (Jackley tárcsa), melynek érintkezőnyelve 17 mm hosszú. Ez érintkezik 7 db fokozatkapcsoló gombbal, melyek félköralakban foglalnak helyet. Az érintkező gombokat csavarok fejéből alakíthatjuk ki. A detektor részére (D) két banánhüvely szolgál. Az antenna (A), Föld (F) és hallgató (H) részére pedig szorítócsapok kerülnek. A szorítócsapok helyett banánhüvelyt is használhatnunk. Az “S” pontban egy süllyesztett fejű csavar részére fúrunk lyukat. Ezzel a fedőlap el is készült. A zárólap 61 mm átmérőjű, és 2 mm vastag bakelitből vagy üvegszálas lemezből készül. A középpontjától 10 mm-re lyukat fúrunk az “S” csavar részére. Az “S” csavar anya részére a zárólap alját a lyuk körül kissé besüllyesszük, hogy az anya ne álljon ki. Úgy a fedő, mint a zárólapot lombfűrésszel könnyen kivághatjuk (villanyszereléshez használatos köralakú dobozba is szerelhetjük, ha nem akarjuk ily módon megépíteni, csak úgy nem lesz korhű a szerkezet). A tekercs elkészítése: 30 mm átmérőjű
hengerre kb. 10 mm-nyi szélességben 118 menetet csévélünk egymásra. A tekercselés megkezdése előtt a henger hosszirányával párhuzamosan két szál erős cérnát fektetünk a hengerre, hogy a tekercselés befejezésekor magán a hengeren szoríthassuk össze a meneteket, hogy a tekercs a hengerről való levételkor szét ne essen. A tekercset 0,30 mm szigetelt huzalból (zománcszigetelésű vagy litze huzal) készítjük, és a 40. menetnél ágaztatunk le először. Ezután minden 13. menetnél kb. 3 - 4 cm hosszú leágazást csinálunk. (1 ábra) A kész tekercset erős cérnával több helyen átkötjük. A tekercsnek a fedőlap aljára való felerősítését és a huzalozást a 3. ábrán láthatjuk.




A tekercs és a csavarok közé szigetelőcsíkot teszünk. A készülék összeszerelésekor a fedő- és zárólapokat a keret vájataiba helyezve, az “S” süllyesztett fejű csavart átdugjuk, és alul az anyával jól összeszorítjuk. Alul a csavar kiálló végét lecsípjük. A készülék a közép illetve a hosszúhullámú tartomány egy részét képes fogni. Rádiónk bármilyen huzalantennával jól működik, és ezért kiránduláshoz is rendkívül alkalmas! A minél hosszabb huzalantennát pl. az erdőben egy fára, a földelést pedig a földbe leszúrt rézdarabhoz erősítjük. (Ezért nevezhetjük a walkman ősének!)




Csatlakoztatjuk a 2000 ohmos fejhallgatót, a fokozatkapcsolóval beállítjuk a legjobb vételt, azután lehet gyönyörködni a helyi adóállomás, pl. a Kossuth rádió műsorában! Hallgassunk bele a korabeli rádióműsorokba! (1., 2., 3.) A készülék antenna nélkül, csupán földeléssel is működik, az antennaszorító-csap kézzel való érintésekor a helyi adót egész szép hangerővel hozza be. A készülék fotója itt látható.



Detektoros vevő készítése 1932-ből:
(korabeli leírás)

Az alábbiakban a magasantennával rendelkezők részére egy nagy hangerejű detektoros vevő elkészítését fogjuk ismertetni.


Vegyünk egy 10 cm átmérőjű és 20 cm hosszú papír vagy bakelithengert,
arra tekercseljünk fel 0,8 vagy 1 mm, kétszeresen szigetelt huzalból 120 menetet, úgy, hogy a 30., 45., 60., 75., 90.,105. és a 115. meneteknél leágazásokat kössük egy fokozatkapcsoló (Jackley-kapcsoló) érintkező pólusaira. A tekercs elkészítéséhez a 6. ábra nyújt segítséget.



Az 500 pF légszigetelésű (de jó a csillámszigetelésű is) forgókondenzátorral kössük párhuzamosan a kristálydetektort vagy a germánium diódát, majd a kettő közé kössük be a tekercs 120 menetét, ezután pedig a párhuzamosan kötött forgókondenzátor és a detektor másik két pólusa közé bekötjük a földet. A földre kössük még rá a hallgató egyik pólusát is, a hallgató másik pólusát kössük a fokozatkapcsoló tengelyéhez (karhoz). Ugyancsak a fokozatkapcsoló karjához kötjük még be a magasantenna levezetését is. Jó antennát, földet és detektort - diódát feltételezve ez a készülék minden más detektoros vevőt hangerőben felül fog múlni. A megadott tekercsadatoktól értelemszerűen kismértékben el is lehet térni, kísérletezni lehet a vételi tartomány eltolásával.

Sok sikert a rádióépítéshez!

Apsitos István