Fenekek és keblek tévéje
Szex az olasz televízióban
2003. december 01.

Az a legegyszerűbb, ha felsorolom, mely műsorokban nem látni formás combokat, duzzadó kebleket, kidomborodó fenekeket az olasz közszolgálati és kereskedelmi televízióban. 1. A köztársasági elnök újévi beszédének közvetítésekor. 2. A pápa pontifikálta szentmiséknél. 3. A parlamenti ülések közvetítése alatt. Kész. A többi műsor 100% szexualitás. Meztelen hölgy - na jó, hiányos öltözékben konferáló szőkeség suttogja el reggelenként a horoszkópot, az olasz szépségkirálynő köldökét látni a meteorológiai jelentés alatt, mély dekoltázzsal főznek a déli szakácsműsorban, miniszoknyában ül a telesport-szerkesztőnő, az olasz kvíz-műsorok kész szexparádék...

Miként az olasz államfő felesége, Franca néni összegezte, "ez a fenekek és keblek tévéje!". Néhány csinos hölgy még nem jelent nyílt felhívást a szabadosságra - mondhatják a szépet kedvelő férfi nézők, de Olaszországban odáig jutottunk, hogy meztelen nő nélkül nincsen műsor. Nem kell fizetős szexcsatornára kapcsolni: aki a kukucskálással is megelégszik, ma már nem csak az olasz kereskedelmi, hanem a közszolgálati adókon is bőven válogathat. Jó bizonyíték a RAI új bemondónő-politikája: a régi ismert arcokat kivétel nélkül lecserélték. A 3 csatornára 6 fiatal hölgyet vettek fel, egyik szexisebb, mint a másik. "Csak azt nem értem, miért vörös díványon heverve mondják fel az esti programot?" - kérdezte a legnagyobb olasz napilap tévékritikusa, Aldo Grasso, aki bevallotta, hogy hiába, nem tud felizgulni a "20 órakor a tévéhíradó következik" mondaton, akármennyire lezser öltözékben is közlik. Érdekes a képernyői szexualitáshoz való viszony a katolikus Olaszországban: Fellini nagy mellű nőjeit hajnalban, Bertolucci Utolsó tangóját megvágva tűzik programra, szombat esténként viszont főműsoridőben szeretkeznek a német krimiben - fittyet hányva a kiskorú nézőket védő egyesületek felháborodására. Nincsen pozitív példa: a Nagy Testvérben az asztal alatt folyik a nemi élet a rejtett kamerák nagyításában, a színésznők által készített pornónaptárakat a délutáni tévészalonban ecsetelik, a szexuális utalások, pikáns témák ugrásszerűen növelik a nézettséget, és mindezt Olaszországban a nőnek beöltözött férfiak tetézik. A transzvesztiták állandó műsor-vendégek, miközben 2003-ban a római Képviselőház leszavazza a válóperek felgyorsítását, és egyébként is, a statisztikák szerint a képernyők előtt többségében nyugdíjasok ülnek. A fiatalok nézte csatornán, az olasz Music Televisionon a szexszel heti két alkalommal a Love Line foglalkozik. A csinos műsorvezetőnő Camilla és a még vonzóbb szexológus Marco Rossi telefonhívásokra válaszol. És gyorsan kiderül, hogy hiába a tömény szex mindenhol, az olasz fiatalok azt kérdezik aggódva: ugye nem lehet teherbe esni a csókolózással? "Túl sok a meztelen nő, nincsen rájuk szükség!"- írta a RAI műsorigazgatójának az elnökasszony Lucia Annunziata, de emancipált, büszke női és főleg közszolgálati figyelmeztetését a beosztottja savanyú hárpia stílusnak titulálta.

A RAI ezt adja, az olaszok ezt nézik: az itáliai tévé egykor nem engedte képernyőre a leányanyákat, ma nincsen tévés, akiről ne tudnánk, mikor veszítette el szüzességét, napi hányszor szereti és milyen pozícióban. Magyarázat számos és különböző létezik: az egyház egyértelmű értékvesztésről beszél, az emberi test és a szerelem lealacsonyításáról, és hasonlóan fogalmaznak a szociológusok is. A médiavilág a maga részéről beletörődéssel fogadja a kritikákat: napilapok, magazinok, tévé-rádió és internet is jól tudja, hogy egy meztelen test a címlapon/hírekben, és a szexuális ösztönzés megteszi a hatását: felkelti a férfi és a női nézők, hallgatók, olvasók kíváncsiságát. Személyes véleményünk, hogy az a mérhetetlen tömegű és nem is ritkán már-már alpári szexualitás, amely a szabad szellemű Skandináviában elképzelhetetlen lenne a közszolgálati képernyőkön, Itáliában az elfojtott érzékiség és a bigottság jele. A tiltott vonzása pedig felhatalmazást és igazoló felmentést kap, ha az állami csatorna sugározza. Az olaszok megmaradtak az említett Fellini gyönyörteli világnézeténél. Mindent ez mozgat, a televízió sem más, mint puszta szexualitás.
Egyébként nem értenénk, hogy az olasz tévéhíradó BBC-kosztümös műsorvezetőnője miért fújja fel szilikonnal a mellét és ajkát, és csücsörítve miért szemez a nézőkkel?

Sárközy Júlia / Róma
Médiamix